HTML

Anya agymenései

Ahogy a költő mondaná: „Van minálunk hajcihő, kitűnő hangulat. Olyan, mint a vadnyugat: zenebona, ricsaj.” :)

Facebook oldaldoboz

2014.04.02. 09:26 Chain Bridge

Játékszabályok

 

Minden gyakorló szülő előbb-utóbb szembesül a ténnyel, hogy a dobozhoz mellékelt játékszabályok csupán tájékoztató jellegűek. Azok ideális esetben közös megegyezés alapján, még a parti legelején, máskor teljesen random módon, menet közben is változhatnak. A játék végső célja a gyerek számára nem kérdéses: neki kell nyerni. És a cél, mint tudjuk, szentesíti az eszközt. Éppen ezért akit felnőttként is könnyen magával ragad a versenyszellem és rosszul tűri a vereséget, annak nehéz perceket tartogathat egy-egy közös társasozás. Kinek ne lennének ismerősek az alábbiak:

„Most játsszuk úgy, hogy…” (Természetesen az új szabály csakis akkor lép életbe, ha ő áll vesztésre.)

„Hoppá, de elgurult az a dobókocka...” (Tippelek. Hatos?)

„Négy: egy, kettő, három, négy, öt.” (Ez nálunk évekkel korábban így hangzott: „Szende, Szundi, Tudor, Vidor, Hapci, Morgó, Kuka. Megvan mind az öt.”)

„Ebben a játékban nagyon ügyes vagyok! Igaz, a célig még sose jutottam el…” (Fő a magabiztosság. Mindenesetre drukkolok, hogy amikor a fiam már csajozni fog, nem hagyja ennyiben a dolgot. :)

A viccet kicsit félretéve, eszembe jutott erről még valami. Maradibb felfogású felnőttek rendszeresen szóvá teszik, ha egy gyerek nem „okosan” játszik, tevékenykedik. Persze, értem én, meg kell tanulni betartani a játékszabályokat, amelyek – ha más formában is – egész életünket végigkísérik, és erre jobb minél előbb felkészíteni a kicsiket. De vajon muszáj ennek jegyében mindig minden játékot szigorúan a leírt szabályok szerint játszani, vagy bizonyos kereteken belül hagyhatjuk őket néha szabadon kísérletezni, új megoldásokat, „kerülőutakat” kidolgozni, vagy egyszerűen csak jól szórakozni? Mielőtt bárki megkövezne, és máris kis adócsalók és huligánok új generációját kezdené vizionálni, mindezt nem negatív, hanem abszolút pozitív értelemben értem. Ugyanis legtöbbször csak kész sablonokat kapnak a gyerekek, ugyanazokat, amelyek mentén a felnőttek gondolkodnak.

Bizony, sokszor előfordul, hogy a gyerek pusztán a móka kedvéért vagy kíváncsiságból nem rendeltetésszerűen használ bizonyos tárgyakat. Teszem azt, a társasjáték tábláján egyensúlyoz valamit (jó esetben olyankor, amikor mások nem azzal játszanának éppen), vagy fejjel lefelé rakosgatja fel a bábukat, esetleg labda helyett mást dobál a magasba és kap el (itt sem a kínai vázára gondolok). De kérdem én, ez valóban olyan nagy baj, amíg nem veszélyezteti saját vagy mások testi épségét, és nem tesz kárt semmiben? Ez a viselkedés nyilvánvalóan nem abból fakad, hogy csóri kissrác most jött le a falvédőről, és lila dunsztja nincs, hogy kell használni az adott eszközt. Dehogy nincs. Csak hát úgy olyan unalmas! Egy gyerek nem csak akkor fedezi fel a világot, ha konkrét célszerszámot (pl. nagyítót) kap a kezébe, és a felnőtt megadja neki az engedélyt. Ő minden lehetőséget meg fog ragadni, helytől és időtől függetlenül, hogy kalandvágyát kiélje, eközben kreativitását, ismereteit és készségeit tudat alatt, játékosan fejleszti és kamatoztatja. Csak én látom úgy, hogy pont ez lenne a lényeg? Betartandó, valóban fontos szabály így is marad épp elég.

Szólj hozzá!

Címkék: játék gyerekszáj szabály gondolatok nevelés


A bejegyzés trackback címe:

https://anyaagymenesei.blog.hu/api/trackback/id/tr155890187

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása