Anya agymenései

Készült az ujgyerekruha.hu webáruház számára, 2014.szeptember 3-án

Nem lehet elégszer elmondani, mennyire szórakoztatóak a gyerkőcök! A gyerekszáj-történetekkel tele van az internet, mégis újra meg újra meg tudják lepni az embert. Aztán olyan is van, hogy a szülő kerül kellemetlen helyzetbe miattuk, mikor egy cikisebb beszólás vagy poénos szituáció nagyobb nyilvánosságot kap, mint azt anyuka szeretné. De hát istenem, ez az élő műsor varázsa. Ha már így magunk között vagyunk, megosztok veletek két ilyen sztorit.

Egy alkalommal strandon voltunk az akkor 5 éves fiammal. Mikor kijött a medencéből, megtöröltem, és levettem róla a vizes fürdőnadrágot, hogy ne fázzon. Amíg száraz ruhát keresgéltem neki, ő egy szál semmiben bóklászott körülöttünk. Barátaink hahotázására kaptam fel a fejem, és mit látok? A kis mókamester – nem éppen rendeltetésszerűen – felakasztotta az úszószemüvegét egy arra legalkalmasabbnak tűnő, vele egyidős testrészére, és csípőre tett kézzel, kidüllesztett pocakkal, elégedett vigyorral figyelte a hatást. Mondanom sem kell, a mutatvány osztatlan sikert aratott, a közelben ülő idős hölgyek visítva nevettek. De a show ezzel még nem ért véget, tudtuk fokozni a hangulatot. Próbáltam finoman érzékeltetni a fiatalemberrel, hogy ez mégsem helyénvaló viselkedés. Okító hangon megkérdeztem tőle, ezt mégis kitől látta, mert tőlem biztos nem. Nem folytattam, mert a haverok azonnal lecsapták a magas labdát, nem kis derültséget keltve a hallgatóság körében. Apa inkább bölcsen hallgatott…

Másik nagy beégésem a boltból kifelé jövet történt. Gyerekem egy csomag gumicukrot szorongatott, és a frissen szerzett zsákmány feletti túláradó örömében puszilgatni kezdte a még bontatlan csomagolást. Erre a gondos anya reflexből mit mond? „Ne a zacsiját nyalogasd!” Rögtön tudtam, hogy ebből jól nem jövök ki, mert egy épp arra járó srác érdeklődve kapta fel a fejét a telefonjából. Zavartan igyekeztem tisztázni a félreértést, élénk hangon ecsetelve a fiamnak, hányan fogdoshatták össze előtte a szóban forgó zacskót, de szerintem csak tovább rontottam vele a helyzeten. Gyorsan leléptünk a színről. Aztán a rám törő röhögésből magamhoz térve még a gyerkőcnek is magyarázkodhattam, mi volt ezen annyira vicces (nyugi, nem árultam el).

Ráadásul, ha panelban laksz, még a lakásból sem kell kilépned egy hasonló incidenshez. Gondolj bele, esténként milyen jól szórakozhat a szomszédod ezt hallva: „Vetkőzz! Egy percen belül meztelenül szeretnélek látni a fürdőszobában!" Izgalmasan hangzik, csak kár, hogy ezt a gyereknek mondod fürdetés előtt ingerülten, fél óra könyörgés után.

Tessék? Hogy csak nekem piszkos a fantáziám? Lehet. De amikor otthon a háttérből ehhez hasonló párbeszéd-foszlányra leszel figyelmes: „díszes, felcsatolható farokhosszabbítást szeretnék... népszerűek ezek a műfarkak... ha valaki meglátja ezt, bajba kerülünk", valld be, hogy te is hegyezed a füled és kajánul mosolyogsz! Pedig csak a kicsi néz valami lovas mesét a tévében.