HTML

Anya agymenései

Ahogy a költő mondaná: „Van minálunk hajcihő, kitűnő hangulat. Olyan, mint a vadnyugat: zenebona, ricsaj.” :)

Facebook oldaldoboz

2016.01.12. 18:56 Chain Bridge

MZ/X és az atom-ókor, avagy a hiba az én készülékemben van?

 

 

Ti vagytok rá a tanúim, hogy eddig sem zengtem ódákat műszaki érzékemről, de a mai napig meg tudom lepni magamat. Azt azért elég hamar feldolgoztam, hogy nem én leszek a következő női feltalálók egyike, olykor mégis megrémít önnön életképtelenségem. Különösen mikor a tévében nyakra-főre mutogatják a túlélős műsorokat olyan létfontosságú praktikákat felsorakoztatva, melyeket korunk emberének sem árt elsajátítani. Elvégre sosem lehet tudni, mikor dobnak ki egy lakatlan szigeten, a sivatag közepén vagy az Amazonas végtelen esőerdőjében. Vagy ha ne adj isten falra festett ördögként mégiscsak beüt az apokalipszis, megnyugtató érzés, hogy egy kis rákészüléssel felfedezhetjük magunkban McGyvert, aki végszükség esetén képes egy elszenesedett ágdarabbal is vizet fakasztani a sziklából.

 

Nem tudom, én ilyen szempontból mennyire számítok evolúciós zsákutcának, de a jelek nem túl bíztatóak. Vegyük például az élelmiszerek csomagolásán a gyártók által nagyvonalúan elhelyezett, elviekben a felnyitást megkönnyíteni hivatott – esetenként felirattal vagy nyilacskával is ellátott – fülecskét, színes szalagot, perforációt és hasonlókat. Namármost, én még az atombiztosan körbehegesztett, civilizált módszerekkel felbonthatatlan tejfölön és társain szocializálódtam, így rendszeresen előfordul, hogy csak azután fedezem fel ezeket a kis trükköket, miután más eszközök (úgy mint izomerő, pajszer, ütvefúró stb.) bevetésével sikeresen kinyitottam a dobozt vagy zacskót.

 

Másik kedvencem a nyilvános illemhelyeken előszeretettel bevetett, űrkorszakhoz méltó technológia. Annak is a milliónyi verziója. Nem állítom, hogy a pottyantós vécét és a dézsát részesítem előnyben, de bevallom, néha kiver a víz, ha a „fejlett nyugaton” belépek egy hipermodern toalettbe, mert első ránézésre fogalmam sincs, hogy a vízöblítés, a mosdó, a szappanadagoló és a kézszárító – mely eszközök jelenléte egyébként felettébb örvendetes – ott éppen melyik működési elven alapul a sok közül. Ha nincs a közelben más, akiről puskázhatnék (vécé esetén még jó, hogy nincs), marad a kísérletezés izgalma: ha húzni kell, én tolom, ha nyomni kell, én tekerem, ha meg minden irányból próbálkozom, akkor hozzá se kellett volna nyúlni, mert érzékelős, vagy micsoda…

 

Ahogy múlnak az évek, ez a probléma a leghétköznapibb használati tárgyakra is átterjed. Úgy tűnik, az egyes cégek egymást túllicitálva minél hatékonyabbat, praktikusabbat és dizájnosabbat akarnak tervezni, a magamfajta kétbalkezesek annál több akadályba ütköznek. És igen, vannak olyanok, akiken sem a részletes leírás, sem a lebutított rajzos jelmagyarázat, de sokszor még a józan paraszti ész sem segít. Ismerek olyat, akinek nem csak az Ikea-bútor összeszerelése jelent kihívást, hanem egy háromnál több darabból álló Kindertojás-figura összerakása is…

 

Na mindegy, ez van, ezt kell szeretni. Talán annyira mégsem kritikus a helyzet, és még kihúzom valahogy egy darabig. Viszont ezek után ne merje megkérdezni senki, miért nem szeretek autót vezetni, mikor 17 éves korom óta van jogsim. Erre csak azt szoktam válaszolni: mindenkinek jobb ez így!

 

Szólj hozzá!

Címkék: anya rinya


A bejegyzés trackback címe:

https://anyaagymenesei.blog.hu/api/trackback/id/tr238266530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása