HTML

Anya agymenései

Ahogy a költő mondaná: „Van minálunk hajcihő, kitűnő hangulat. Olyan, mint a vadnyugat: zenebona, ricsaj.” :)

Facebook oldaldoboz

2014.08.11. 12:42 Chain Bridge

A helyzet fokozódik

 

Készült az ujgyerekruha.hu webáruház számára, 2014. augusztus 6-án

 

creative-toddler.png

 

Nemrég a babázás viszontagságairól értekeztem. Most a kisgyerekekről ejtenék egy-két keresetlen szót, hiszen ennek a korszaknak is megvannak a maga szépségei és árnyoldalai.

 

Amint a baba járni és beszélni, pontosabban először totyogni és gagyogni, majd szinte minden átmenet nélkül rohangálni és feleselni kezd, új távlatok nyílnak meg előtte. Ha eddig úgy gondoltad, megfelelően gyerekbiztossá tetted a lakást, most ezt sürgősen át kell értékelned, mert a kicsi innentől kezdve bármit képes lesz leamortizálni, ami nincs a plafonhoz rögzítve. (Helyesbítek, egy jól irányzott dobással a csillár is likvidálható.) Ahogy múlik az idő, a dolgok az alsóbb polcokról egyre feljebb költöznek, míg végül ott sem tudhatod őket teljes biztonságban.

 

Természetesen nem csak függőleges, de vízszintes irányban is megindul a hódító hadjárat. A babakocsi lassan feleslegessé válik, ahogy gyermeked ráérez a szabadság ízére. Ez téged is büszkeséggel tölt el, teljes joggal. De lesznek pillanatok, mikor olyan szívesen visszakötöznéd őt a járgányba, csak hogy ne kelljen minden nap bekalkulálni a menetidőbe azt a plusz másfél órás, több kilométernek tűnő vargabetűt, és kivételesen a saját tempódban, az általad választott útvonalon közlekedhessetek. Különösen mikor időre mentek valahova, és e közben a gyerkőc leltárba vesz minden egyes kavicsot, ami egy murvával felszórt gyalogúton meglehetősen hosszadalmas projekt. De a kavics még csak hagyján. A kis pupákok valamiért ellenállhatatlan vonzalmat éreznek a cigicsikkek, üvegszilánkok és egyéb kincsek iránt, és beépített detektorral rendelkeznek ezek üzembiztos megtalálásához még akkor is, ha a strand makulátlanul tisztán tartott pázsitján üldögéltek.

 

Bármennyire is résen vagy, a legkülönfélébb gusztustalanságok kézbe és szájba vétele a mindennapok részévé válik. Nálam a pálmát az a történet viszi, amikor a gyerek egy bevásárlóközpont padlóján rábukkant egy alig használt, cserébe többször széttaposott rágógumira, és azon nyomban rágcsálni kezdte. Szegény anyukája évekig nem tudta kiverni a fejéből azt a gyomorforgató érzést, amit akkor átélt. Ennél csak egy fokkal megnyugtatóbb a helyzet, ha otthon vagytok, és a lurkó „Mi ez?” felkiáltással – szintén a másodperc tört része alatt – bekap valamit, ami a morzsától a gyurmadarabkáig bármi lehet, majd a választ meg sem várva azonnal le is nyeli. Ilyenkor vigasztaljon a tudat, hogy állítólag egy ember élete során a testtömegével azonos súlyú koszt eszik meg, úgyhogy ez a kis szösz igazán nem nagy ügy, sőt egyenesen jót tesz a baba immunrendszerének.

 

Hazai terepen még csak-csak elvagytok, de a vendégség ebben az időszakban igazi rémálom. Mivel más lakása nem feltétlenül kompatibilis az 1-2 éves korosztály képviselőivel, árgus szemekkel figyeled örökmozgó csemetédet, mit készül éppen fellökni, lerántani, eltépni vagy összekenni. A még bizonytalanul lépkedő csöppséget – aki a felfedezés vágyától hajtva véletlenül se marad a szoknyád mellett – egy pillanatra sem mered szem elől téveszteni, nehogy magában vagy a házban kárt tegyen, ezért hétrét görnyedve vele együtt totyogod végig az összes helyiséget oda-vissza nyolcvanszor. Közben a többiek vígan beszélgetnek, mit sem törődve azzal, hogy te csak minden ötödik percben tudsz bekapcsolódni az aktuális témába.

 

Később, mikor már stabilabban közlekedik a kisded, újabb érdekes észrevételeket tehetsz azzal kapcsolatban, mennyire különbözőek tudnak lenni a gyerekek. Ha egyszerre kettővel sétálsz kézen fogva, megdöbbenve tapasztalhatod, hogy míg az egyik minden rezdülésedet követve tartja veled a lépést, a másik ide-oda cikázás közben 10 centivel nyújtja meg a karodat, és hol te taposol az ő sarkára, hol ő a tiédre. Kis túlzással olyan ez, mintha egyik kezedben egy fékevesztett versenyagár pórázát fognád, a másikban meg egy héliumos lufi madzagját.

 

Aztán eljön a délutáni alvás ideje, ami sok anyuka számára szintén nem leányálom. Egy idő után a legtöbb gyerek személyes sértésnek veszi, ha le kell feküdnie. Pedig minden adott: kellően csendes és besötétített szoba, pihe-puha ágyikó, mese, ének, simogatás (mindez két kergetőzés és győzködés között, amikor sikerül becserkészni a kis szökevényt). Na, végre nyugton maradt… Már nagyokat ásít… Tente baba, tente… Igen, itt vagyok melletted… Most már tényleg alvás… Csssss… És ekkor jön a csavar (vagy a bosszú, ha úgy tetszik). Míg anyuka az altatási procedúra végére sikeresen lemegy alfába és kis híján álomba mantrázza magát, addig a gyerek átlendül a holtponton, a kellemes szieszta után frissen, fitten kipattan az ágyból, és indulhat a játék. Ellenben anya a délután hátra lévő részét éber kómában tölti, és két kávé után is úgy érzi magát, mintha fejbe verték volna, leszámítva a feleslegesen elvesztegetett idő miatt érzett tehetetlen dühöt.

 

Mindezek ellenére ez egy csodálatosan szép időszak, ami nagyon hamar elrepül. Valami azt súgja, irigyelni fogjuk mostani problémáinkat, ha majd kamasz gyermekünk nekiindul az éjszakának, és mi újra álmatlanul forgolódunk abban bízva, hogy hajnalra épségben hazaér. De ne szaladjunk ennyire előre. Inkább élvezzük a látványt, ahogy a gyerkőc – aki a végkimerülés határán mégiscsak megadta magát – békésen szuszog a kiságyban, és készül az újabb bevetésre.

 

Szólj hozzá!

Címkék: gyerek anya


A bejegyzés trackback címe:

https://anyaagymenesei.blog.hu/api/trackback/id/tr656594905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.