HTML

Anya agymenései

Ahogy a költő mondaná: „Van minálunk hajcihő, kitűnő hangulat. Olyan, mint a vadnyugat: zenebona, ricsaj.” :)

Facebook oldaldoboz

2014.09.19. 22:28 Chain Bridge

Az élet nagydolgai

Készült az ujgyerekruha.hu webáruház számára, 2014.szeptember 12-én.

 

kaki3.jpg

 

Volna itt egy kényes kérdés, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni, ezért a gyengébb gyomrúaknak azt javaslom, most egy kicsit ne figyeljenek ide.

 

Na szóval… Elgondolkodtál már azon, miért mutatnak a (fiú)gyermekek olyan élénk érdeklődést a kaki iránt? Attól a perctől kezdve, hogy öntudatukra ébrednek, kifejezetten viccesnek tartanak minden bélműködéssel kapcsolatos történést, és ez vajmi keveset változik az évek során (ld. az erre apelláló vígjátékok csúcspoénjait). Szintén kortól függetlenül megfigyelhető, hogy ha elérkezik az alkalmas pillanat, szívesen elidőznek a lassan gázkamrává átalakuló helyiség meghitt magányában, édes kettesben Kula bácsival. Ezalatt a nagyobbak önfeledt olvasásba mélyednek, míg a kisebbek a vécépapír guriga módszeres letekerésével szórakoztatják magukat.

 

Azt mondják az okosok, hogy csak mi, ún. civilizált emberek (a félreértések elkerülése végett közéjük sorolom a fent ábrázolt személyeket is) undorodunk az efféle dolgoktól, mi neveljük bele az ellenérzést gyerekeinkbe, holott ez szerves része életünknek, mióta világ a világ. Az orvosok egyenesen ajánlatosnak tartják székletünk szemrevételezését, hiszen ezáltal értékes információkhoz juthatunk emésztőrendszerünk állapotával kapcsolatban. Freud pszichoanalitikus értelmezése szerint pedig az ürítés szimbolikus megfelelője nem más, mint az adás, az ajándékozás, illetve a pénz.

 

Hát úgy látszik, az én fiam a természet gyermeke, és tudat alatt hordozza ezt az ősi bölcsességet. Szent borzadállyal tanulmányozza a szélvédőre pottyant madárürüléket, óvodába menet nem a villanyoszlopokat vagy az autókat számolja, hanem az útszéli kutyagumit, a nagyszülőknél pedig legkedveltebb kerti elfoglaltságai közé tartozik – már-már rituálé – a kutyus után kislapáttal betakarítani a termést.

 

Saját széklete érthető módon különösen közel áll a szívéhez. Egyszer például teljesen zokon vette, hogy az előző nap elfogyasztott, általa különösen kedvelt spenóttól – legalábbis annak még látható maradványaitól – a mellékhelyiségben szükségszerűen meg kellett válnia („Hé, az az én spenótom!”). Máskor ünnepélyesen búcsút intett a végterméknek, miközben „Viszlát a szennyvízben, üdvözlöm a srácokat!” felkiáltással lehúzta maga után a vécét. Egyik nap a trónolás végén elrikkantotta magát, hogy haladéktalanul tekintsük meg a produktumot, ha valami csodát akarunk látni, merthogy nem akármilyenre sikeredett ám! Masni alakú lett! Na, ezt csinálja utána valaki! Aztán egy következő alkalommal rendesen rám hozta a frászt, mikor büszkén bejelentette, hogy kakiból leírta a nevét. Lelki szemeimmel már a tapétán láttam az árulkodó nyomokat, és készültem a véres megtorlásra, mikor kiderült, hogy csak a neve kezdőbetűjére emlékeztette a vécécsészében gőzölgő, kacskaringós barnamaci. Azért egy óvodástól ez sem kis teljesítmény, lássuk be.

 

Lakótelepünkön szinte több a kutya, mint a gyerek, így akármerre lépünk, a téma szó szerint a lábunk előtt hever. A nem túl üdítő látványnál csak az rosszabb, amikor az a bizonyos sunyin lapít a fűben. Ha igaz a mondás, hogy sz…-ba lépni szerencsét hoz, akkor nyugodtan hátradőlhetünk, mert máris meg van alapozva fiunk jövője, de még a nyugdíjas éveink miatt sem kell aggódnunk. Vagy ha mégsem válik be a néphiedelem, beíratjuk a srácot az orvosira, mert ennyi előtanulmány után minden bizonnyal fényes karrier vár rá belgyógyászként.  

 

Végezetül van egy jó hírem! Amennyiben az ismeretségi körödben van hasonló érdeklődésű gyerkőc, netán felnőtt, még egy testhezálló ajándékkal is meglepheted. Mondjuk a képen látható, egyes országokban nagy népszerűségnek örvendő plüsspisivel és plüsskakival. Bizony! A két kópé kapható kulcstartó formájában is, vagy kedvedre válogathatsz a képmásukkal díszített ruhadarabok közül. Fogyasztói társadalomban élünk, kérem. Minden van, mi szem-szájnak ingere… khm, akarom mondani, amit csak a kedves vevő óhajt. Ki ne hagyd ezt a páratlan lehetőséget! Ha másért nem, hogy megnézd az óvó néni arcát, mikor a gyerek reggel beállít egy ilyen nem mindennapi párost ábrázoló szettben. Gyanítom, hogy attól fogva a pókembert vagy a mérges madarakat leghatározottabban ellenző pedagógus is átértékeli az óvodai, iskolai öltözködésről vallott elveit, és talán még a kukabúvárokkal szemben is elnézőbb lesz. Már ezért megérne egy próbát.

 

Szólj hozzá!

Címkék: ruha gyerekszáj kaki fiúk


A bejegyzés trackback címe:

https://anyaagymenesei.blog.hu/api/trackback/id/tr1006713601

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.