HTML

Anya agymenései

Ahogy a költő mondaná: „Van minálunk hajcihő, kitűnő hangulat. Olyan, mint a vadnyugat: zenebona, ricsaj.” :)

Facebook oldaldoboz

2014.10.29. 10:06 Chain Bridge

Közlekedj okosan

Készült az ujgyerekruha.hu webáruház számára, 2014.október 1-jén.

 

verda.jpg

 

Amint a gyerek megszületik, mondhatnám forgalomba helyezik, attól kezdve nincs megállás. Először babakocsiban, aztán négykézláb, majd gyalogosan kezdi el róni a kilométereket, mígnem eljön a nap, amikor a Verdák/pónik mellett szocializálódott gyermekecske más közlekedési eszközöket is birtokba vesz, amire a szülőnek nem árt jó előre felkészülni.

 

Kezdő szint

 

A gyerkőc közlekedéssel, tájékozódással kapcsolatos ismeretei fokozatosan bővülnek. Már pici korában érdemes neki megtanítani a lakcímét. Ez később igen hasznos információ lesz. Például amikor egy bodobácsnak szeretne részletes útleírást adni, hátha egyszer kedve szottyan őt otthon meglátogatni.

 

Az útjelző táblák már gyalogosként is izgalmasak lehetnek, a napi séta során szívesen ismerkednek velük a kicsik. („Anya, itt csak harminccal lehet menni? Akkor húzzunk bele!”)

 

A felnőttek természetesen nem győzik minden egyes alkalommal kihangsúlyozni, mennyire oda kell figyelni nemcsak a járókelőknek, de az autósoknak is, hogy megelőzzük a bajt. („Miért, ha balesetet okozunk, akkor megvernek?”)

 

A legtöbb poronty szinte még járni sem tud, máris kismotorra pattan. Az ártalmatlan játékszernek álcázott járgányt véletlenül se becsüld alá! Végsebessége a köbcentik szerény számához képest meglepően magas. Másik fő ismérve, hogy istentelenül hangos. Elég, ha néhány lépéssel lemaradsz, már hiába kiabálsz utána: az adrenalin-mámor és a kemény műanyagkerekek csapta zaj következtében szavaid süket fülekre találnak. (Ugye ismerős a vicc: „Józsi bácsi, zörög a sárhányó!” „Nem hallom, fiam, mert nagyon zörög a sárhányó!”)

 

Haladó szint

 

A gyermek alighogy kinövi a lábbal hajtós kismotort, beköszönt a biciklis korszak. Indításként van, aki a futóbiciklire esküszik, más a klasszikus pótkerekes/seprűnyeles változattal kezdi kerékpáros pályafutását. A vagányabb kölkök gyorsan ráéreznek eme sport ízére. Időnként el is kapja őket a gépszíj, és az első önállóan – relatíve balesetmentesen és többnyire egyenes vonalban – megtett út sikerén felbuzdulva máris a szlalommal, a menet közben hátraforgolódással vagy az egykezes vezetéssel kísérleteznek, általában mérsékelt sikerrel. Ez persze nem szegi kedvüket, félelmet nem ismerve, ruhát és önmagukat nem kímélve próbálkoznak tovább, így mire a csemete felnő, anyuka akár több, lábon kihordott infarktussal is számolhat. De ezzel koránt sincs vége az izgalmaknak, mert a bringát rövidesen felváltja a valódi motor vagy az autó, esetleg egyéb extrém sport.

 

Úgy tűnik, kénytelenek vagyunk belenyugodni a megmásíthatatlanba, hogy amíg élünk, aggódni fogunk gyerekeink testi épségéért. Noha sokszor erős a kísértés, mégsem zárhatjuk őket gumiszobába, és előbb-utóbb azzal a gondolattal is meg kell barátkoznunk, hogy egyre hosszabb időt fognak látótávolságon kívül tölteni. A kétségtelenül szeretetből és féltésből fakadó, ámde annál idegesítőbb rinyálást valamelyest csökkenthetjük, ha sürgősen új hobbi után nézünk. Remek figyelemelterelő, a dolgokat egész más perspektívába helyező, egyszersmind ellentámadásként is bevethető tevékenység gyanánt javaslom mondjuk az ejtőernyőzést. A hatás garantált!

 

Szólj hozzá!

Címkék: játék közlekedés aggódás


A bejegyzés trackback címe:

https://anyaagymenesei.blog.hu/api/trackback/id/tr136843377

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.