1. Míg más gyerek babával vagy játékmacival bújik ágyba, a tiéd játékkalapáccsal, elemlámpával, kulaccsal vagy éppen egy biciklipumpával (amit alkalomadtán a sétához is feltétlenül vinni kell).
2. Az amúgy kiegyensúlyozott és vagány gyereked a bölcsikezdéskor képes 2 és fél hónapon keresztül pityeregve indulni reggelenként, és úgy sírni az elváláskor, mintha a frontra mennél.
3. Míg mindenki mástól azt hallod, hogy milyen okos és aranyos a gyereked, mennyire látszik, hogy sokat foglalkoznak vele, addig közvetlen családtagjaid vállvetve vallják, hogy rossz, és ideje lenne alaposan megnevelni (az élen természetesen azokkal, akiknek annak idején nem ilyet dobott a gép). Némi önmarcangolás után kicsit utánaolvasol, vajon tényleg végérvényesen elrontottál valamit, vagy van még remény, hogy nem egy újabb kis Hitlert szabadítasz a világra, és ekkor rájössz, amit amúgy is tudtál, hogy csemetéd egy teljesen átlagos 3 éves fiúgyermek dackorszakostul, temperamentumostul, mindenestül. (Aki nem hiszi, járjon utána, és kérdezze meg egy valóban „problémás" gyerek anyukáját. Tudna mit mesélni...)
4. Más gyerek számára a bölcsi után a játszótér/játékbolt/fagyizó a „kötelező haladási irány". A tiédnél egy van, ami mindent visz: az autómosó! De hónapokon keresztül, mindennap. Az, hogy éppen nincs is benne autó, nem számít. A benzinkutas személyzet már messziről köszön, te pedig próbálsz egy kis lelkesedést színlelni az ötvenedik látogatáskor is, és végig azon agyalsz, ma mivel fogod tudni hazafelé irányítani a gyerkőcöt a „tanulmányi kirándulás" után.
De otthon sem úszod meg ennyivel: az esti mesének is erről kell szólnia, szintén mindennap.
És igen: találsz a játékboltban játék autómosót, amit boldogan megveszel a szülinapjára, de gyorsan rájössz, hogy annak vonzereje is méretarányosan kisebb az igazihoz képest.
5. Fiúgyermeked kezében már kétévesen úgy áll a játék csavarhúzó (és minden más szerszám), ahogy a nagy könyvben meg van írva.
Játékszerszámmal nem sokáig éri be. Hüledezve nézed, ahogy az igazi asztalból profi mozdulatokkal elkezdi kiszerelni az igazi csavart. Majd az óvodában, a délutáni alvás közben – pontosabban helyette – ezt puszta kézzel, mintegy rutinműveletként megismétli (a csavar persze elgurul, így sikerül kivonnia a kiságyat a forgalomból...).
Több szerszám/kütyü nevét tőle tanulod meg (pl. ha jól figyelsz, most megtudhatod, hogy az a két izé egy imbuszkulcs és egy karabiner).
Műszaki analfabéta létedre azon kapod magad, hogy élvezettel olvasod a végre számodra is érthető, gazdagon illusztrált technikai leírásokat a Tesz-Vesz Város című ismeretterjesztő és hiánypótló műben, és őszinte lelkesedéssel nézed akár fél órán keresztül is a betonkeverő, daru és egyéb izgalmas eszközök bevetésével a városban zajló, laikus szemmel szimpla építkezésnek látszó „live showt".
Az elmésebb játékoknál is egy szempillantás alatt levágja, mit kell velük csinálni, míg te/az óvó nénik csodálkozva nézik, hogy „jé, ez így működik?".
6. Régi igazság, hogy kisgyerek körmét vágni olyan, mint futó vadra lőni. De rájössz, hogy ugyanez igaz az öltöztetésre, mosakodásra, fogmosásra, orrfújásra, pisiltetésre, ... Reflexeid gyorsasága irigylésre méltó, de ő ezt is kijátssza: néha úgy érzed magad, mint Neo, aki egyszerre több tucat kis Smith ügynökkel próbál hadakozni. (Hol van a Mátrixon a Stop gomb, hogy legalább addig nyugton maradjon, amíg a kiömlött szörpöt feltörlöm?)
7. Lelkesen várod a kirándulást az állatkertbe, de hamar kiderül, hogy csemetédet még az elefántnál is jobban érdekli az éppen arra járó hangya, a tűzcsap, a korlátot festő bácsi, az italautomata stb.
A cirkuszban is hasonló a helyzet. Bármilyen lélegzetelállító is a légtornász bemutatója, fiadat leginkább a kötél felfüggesztésének módja nyűgözi le.
8. Gyermeked igazi kis Gerard Durrell, aki tökéletes nyugalommal játszik szinte bármilyen rovarral. A bodobácsokat barátaiként tartja számon, és szívet szaggató sírással veszi tudomásul, hogy nem viheti őket haza minden séta után. Esti mesének is tökéletesen megteszi a rovarhatározóból történő felolvasás.
9. Az óvodaérettség csalhatatlan bizonyítéka, amikor minden humor kifogyhatatlan forrása a pisi-kaki-puki-kuki bármilyen képtelen összetételben való használata.
10. Hiába mondod el egymilliószor és gyakorlod vele naponta a közlekedéssel és egyéb vészhelyzettel kapcsolatos alapszabályokat, gyermeked biztos, hogy a nagyszülők jelenlétében fog produkálni valami hajmeresztőt, ami végérvényesen meggyőzi őket arról, hogy hanyag vagy, nem vigyázol eléggé drága kis unokájuk testi épségére, nem mondtad el még neki elég határozottan, hogy ezt nem szabad stb.
11. Vendégségbe érkezve kijelenti, hogy márpedig ő ide be nem megy. Tíz perc múlva már ő a társaság közepe.
A legnagyobb hangú, hobó/rocker külsejű sráccal rögtön egy hullámhosszon vannak, két óra múlva pedig örök barátságot fogadnak egymásnak.
Ha egy angyalarcú, mosolygós, óvó néni típusú hölgy próbál a kegyeibe férkőzni, a gyerkőc félénken bújik a hátad mögé, és még csokival is alig lehet előcsalogatni rejtekhelyéről.
12. Hála neki, megtanulod agyi kapacitásodat bámulatos módon kihasználni. Képes vagy egyszerre pl. olvasni, visszafelé számolni, beszélgetni, orrot fújni, miközben még a háttérben szóló híreket is követni tudod.
13. Nem csak a hallása, de az emlékezete is kifejezetten szelektív. Akár több évre (!) visszanyúlóan is képes bizonyos dolgokat felemlegetni, de abban ne is reménykedj, hogy megtudod tőle, hova tette azt a játékot, amit kettő perce még a kezében láttál.
14. Megbizonyosodhatsz róla, hogy a férfi gének bizony már ilyen zsenge korban is működnek! Azon már meg sem lepődsz, hogy a távirányítót és a telefont virtuóz módon kezeli, egy pillanat alatt visszaszereli a mosogatógép tálcájának kiesett tartozékát („Anya, látod, ez csak ilyen visszapattintós!"), de szinte meghatódsz, mikor elsőként teszi szóvá, ha új a frizurád vagy egy csinosabb ruha van rajtad. Természetesen az udvarlás nem merül ki ennyiben! Akárhányszor meglát lengébb öltözékben, rögtön beindul a tapizó reflex.
15. Gyermeked az érzelmek egész repertoárját képes bemutatni néhány perc leforgása alatt. Egyik pillanatban a világ legkeményebb pasijának mutatja magát, míg a következőben szívet/dobhártyát szaggató sírásba/hisztibe kezd, mert az egy hét után előkerült kőkemény sütijét - eléggé el nem ítélhető módon - kidobtad a szemétbe. De a legnagyobb krokodilkönnyek is egy varázsütésre képesek gyöngyöző kacajjá válni.
16. Most, hogy már van egy gyerek, mindenki a második iránt érdeklődik. Ha úgy érzed, túl öreg vagy már még egyhez / nem olyanok az anyagi körülmények / végre kezd beindulni a munka / ez az egy is kitesz kettőt stb., közvetlen környezetedben új kisbaba születik, és elérzékenyülve arra gondolsz, milyen jó lenne nektek is még egy... De amikor egyszülött gyermeked megbetegszik, hálát adsz, hogy nincs még egy, akiért aggódhatsz, mert ez is sok egy anyai szívnek... Aztán hosszas önmarcangolás és közvélemény kutatás után arra a következtetésre jutsz, hogy az egykeség nem sorscsapás, és megnyugszol, hogy így legalább még jobban tudsz koncentrálni egy szem csemetédre, így is teljes a család. És akkor megint eszedbe jut, milyen jó volt terhesnek lenni, babázni, mégiscsak jó lenne a nagyobbnak egy kistesó... De jaj, csak szülni ne kéne... Folyt. köv.
