Anya agymenései

6 éve született. Hihetetlen! Egyrészt a mai napig lenyűgöz a gondolat, hogy van egy gyerekem, másrészt annyira természetes, hogy szinte már felidézni se tudom, milyen volt az élet nélküle. Szerintem minden szülő pontosan tudja, mire gondolok, ezért szeretném megkímélni a kedves olvasót a további érzelgős közhelyektől és a szülés körülményeinek kínosan aprólékos felelevenítésétől. Inkább eljátszottam a gondolattal, mi lesz a helyzet néhány évtized múlva…

2024 – A fiam 16 éves lett! Ennek apropóján a haverjaival rendesen kirúgott a hámból. Szerencsére nem itthon, hanem egy közeli szórakozóhelyen, ahova még mi, szülők is gyakran jártunk annak idején. Nagy volt a kísértés, hogy én is csatlakozzak, de inkább megkíméltem a srácot ettől a kellemetlenségtől, és lássuk be, az önbecsülésemnek sem használt volna a hamvas tinilányok szánakozó pillantása. Oké, hogy lélekben fiatal vagyok, de a hozzá tartozó kasztni jócskán elmúlt 40. Ez van.

2034 – Ritka eseménynek lehettünk ma tanúi: a fiam bemutatta nekünk a barátnőjét! Ezek szerint komoly a dolog! Elsőre egész szimpatikusnak tűnik a leányzó. (Csak ne állna neki olyan átkozottul jól ez a mostanában divatos Star Trek ruha! A múltkor én is majdnem beújítottam egyet, de az én koromban inkább maradok a szolid 2020-as évek stílusánál.) A fenébe, már most féltékeny vagyok… Pedig megfogadtam, mintaanyós leszek. Én aztán nem fogok beleszólni semmibe! De azért rajtuk tartom a szemem. Persze csakis az ő érdekükben. Ebben a mai világban sose lehet tudni! Amúgy a tanulás továbbra is jól megy a drágámnak, bár a szorgalom sose volt az erőssége. Ha viszont valami érdekli, abba teljes lelkesedéssel veti bele magát, úgyhogy még sokra viheti. Csak nehogy a szerelem elvegye az eszét!

2044 – Nagyon jól sikerült a szülinapozás, végre megint együtt volt a család! Sajnos ritkán találkozunk, mivel a fiamék külföldön élnek, így ez valóban ünnepi alkalom volt. Egész nap az unokáimban gyönyörködtem, mekkorát nőttek és milyen okosak! Tiszta apjuk! Na meg a temperamentumuk is kísértetiesen emlékeztet a fiam gyerekkorára. A menyem idegállapotából ítélve, most épp a dackorszak közepén tartanak. Nem akarom őt elkeseríteni, hogy a közhiedelemmel ellentétben lesz még pár ilyen. Szegény, még azt hiszi, ha ezt az időszakot túléli, lesz vagy 10 nyugis éve… A fiam lazábban veszi, benne van minden hülyeségben. Szerintem sose fog felnőni.

2054 – A hétvégi családi összejövetel előtt még elmentem egy full generálra. Szuperek ezek a modern szépészeti beavatkozások! Régebben a nyugdíjasok az SZTK-ba jártak, otthonkát hordtak, és örültek, hogy luk van a fenekükön. Most meg, közel a 80-hoz, simán felvehetem a versenyt egy jól karbantartott 60 évessel! De nem is magamról akartam írni, hanem a fiamról. Nemrég előléptették a munkahelyén! Mindig is tudtam, hogy igazi győztes típus. Ráadásul olyan munkája van, amit szeret. Ki hitte volna, hogy amit óvodás korában megálmodott, az egyszer valóra válik! Emlékszem, mikor először mesélt egy szerkezetről, ami „a bogyókból kiszivattyúzza a mérgeket”. Még viccelődtünk is, hogy ha ezt megcsinálja, akár Nobel-díjat is kaphat érte, mert meg lenne oldva a világ élelmezése. Lám, erre most minden esélye megvan. Annyira büszke vagyok rá! Nem is folytatom, mert mindjárt elbőgöm magam…

2064 – Most értünk vissza egy nagy közös nyaralásról a fiamékkal! Még mindig a hatása alatt vagyok! Ez az élmény-űrutazás valami szenzációs! Még a Papa is élvezte, pedig ő aztán az óriáskerékre se szívesen ül fel. Ennyi adrenalintól kész csoda, hogy nem patkoltunk el. Bezzeg az unokáim rutinosak, egyszer a Holdon is jártak tanulmányi kiránduláson. Hát, változnak az idők. Nekem már az is óriási dolog volt 3 évvel ezelőtt, hogy megértem a Halley-üstökös visszatérését.

2074 – Sok minden történt, mióta nem írtam. Túl vagyunk egy régóta húzódó nemzetközi és intergalaktikus békekötésen. Hiába, ez a György herceg se mai gyerek már, lassan csak benő neki is a feje lágya. (Pontosabban György király, csak furcsa megszokni, hogy 120 év uralkodás után már nem II. Erzsébet ül az egykori Anglia trónján.) Voltak necces pillanatok, de most úgy tűnik, fellélegezhetünk. Nem is annyira magam miatt aggódom, hiszen nekem minden megadatott, amire vágytam. A családomat féltettem, mert előttük még hosszú évtizedek állnak, hála az orvostudomány elképesztő fejlődésének. A fiam is nyugdíjas már, és most végre szabadon utazgathatnak a menyemmel. Ez régen micsoda luxusnak számított, ha belegondolok! Most viszont az ingyen energiának köszönhetően mindenki számára elérhető. Nagyon örülök, hogy ez még az én életemben megvalósult, pedig a század elején kevesen hittek benne. Mennyi minden megváltozott azóta! A mai fiatalok el sem tudják képzelni, milyen szerencsések. Az unokáim és dédunokáim is élik a kis életüket, mindegyikük megtalálta a számítását. Ha minden jól megy, a 100. szülinapomon meghívom az egész családot, és a Papával együtt rendezünk egy jó kis régimódi kerti sütögetést, amit ők is úgy szeretnek! Most megyek, mert ezer a dolgom, de hamarosan újra jelentkezem.