Egy kisfiút a szülei beleegyezése nélkül lekapcsoltak a lélegeztetőről, mert a kórház úgy ítélte meg, hogy menthetetlen. A fiatal pár hiába harcolt erőn felül és mozgatott meg minden követ, hogy ezt megakadályozza. Az apuka a pápát is felkereste, a királynőnek címzett petíciót több tízezren írták alá, az orvosok néhány jogszabályra hivatkozva mégis „halálra ítélték” a kicsit. Azt mondták, három percig sem fogja bírni, de ő minderre rácáfolva túlélte az első éjszakát és azóta is egyedül lélegzik. Most egy ország szurkol érte.
***
Mindeközben nálunk csak egy átlagos hétfő este volt. Túl a szokásos rutinon és pár hevesebb szócsatán, kicsit még bebújtam fiam mellé az ágyba azzal a szándékkal, hogy elássuk a csatabárdot és egy mesével tegyünk pontot a nap végére. Ahhoz képest, mennyire fel volt egészen idáig pörögve, meglepően hamar elaludt. Én meg szinte hitetlenkedve néztem, ahogy békésen szuszog és álmában fogja a kezemet.
Talán a felhalmozódott feszültség vagy a váratlanul jött idilli látvány volt az oka, nem tudom, de vigasztalhatatlanul sírni kezdtem.
Egyszerre éreztem magam végtelenül szerencsésnek, és mérhetetlenül önzőnek, amiért azt kívánom, ez a pillanat soha ne érjen véget. Pedig semmi kétség, talán már csak hetek, hónapok kérdése, és nem igényli többé az ilyen meghitt kis összebújásokat, hiszen nemsokára tíz éves lesz. Az eszem tudja, a szívem mégis összeszorul a gondolattól, hogy előbb-utóbb elindul a maga útján, ahol aztán egyedül kell megvívnia a saját csatáit.
Istenem, de szeretnék pár év múlva azon aggódni, hogy rendesen megmosta-e a fogát, mennyi édességet evett, eléggé odafigyelt-e az órán vagy veszekedett-e ma a haverjával. Ehelyett vajon hányszor fogom álmatlanul forgolódva hazavárni, ezernyi rá leselkedő veszélyt vizionálva, melyekre az égvilágon semmilyen befolyásom nincs? Hányszor fogok elbizonytalanodni, hogy eléggé felkészítettük minden helyzetre? Mennyire leszek benne biztos, hogy jó irányba haladnak a dolgai? Egyelőre elképzelni sem tudom…
De most itt van, egészséges és boldog. Kell ennél több?
***
Ugyanezen a napon megszületett az angol trónörökös harmadik gyermeke. Mama és baba jól vannak. A világ ünnepel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.