Boszorkány
Hajában ezüst szál csillan
Lágyan, mint a holdfény
Ezernyi ősi bűbájjal
Szelíden tekint szét.
Szarkalábak pókhálója
Mögött titok dereng
Nem halványult még mosolya
Szeme mély kék verem.
Fekete szíve nem kérges
Forró tűzzel lüktet
Buján öleli köpenye
Lába fürgén lépked.
Boszorkányok szombat estjén
Csillagokat kémlel
Kezében egy bájitallal
Vad táncot jár éppen.
Azt mondják, hogy a középkor
Halálosan sötét
De a lelke halhatatlan
Hát semmitől sem fél.
***
Ha nagy leszek…
Ha nagy leszek, angyal leszek
Sötét szárnyú angyal
Éjjel ne félj, veled leszek
Míg eljő a hajnal.
Rozsdás glóriámat reggel
Napfényben fürösztöm
Nézz az égre, a kékjében
Két szemem tündököl.
Fenn a mennyben csillag szemem
Éberen őrködik
Minden éjjel, minden nappal
Csak rólad álmodik.
***
A Nő kora
Ne kérdezd a koromat!
Lehet évszázad vagy röpke perc.
A fát sem kérded, hány éves,
Melynek árnyékában megpihensz.
A Holdat sem faggatod,
Mely éjjelente vigyáz rád.
A nyár korát sem számolod,
Míg gyümölcseivel táplál.
A szél korát sem kérdezed,
Mely olykor táncra penderül.
A Nap kora sem érdekel,
Hisz tested-lelked felhevül.
A folyó kora sem számít,
Míg habja lágyan elringat.
Hát ne kérdezd a koromat,
Csak élvezd, amíg velem vagy!
***
Hópehely
Röpke életű hópehely vagy csupán,
Mely testet öltött egy fagyos éjszakán.
Fellegek között, mennyek kapujában
Csillogó csodaként jöttél világra.
Felkapott a szélvész, s te táncra keltél,
Millió társaddal együtt repültél,
Tündöklő fehéren így értél földet,
Büszkén hódítva meg hegyet és völgyet.
De az idő telik, eljön majd a nap,
A hosszú tél végén megszűnik a fagy,
Minden hópehely, bár mind különleges,
Eggyé olvadva végül óceán lesz.
***
***
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.