Egy gyerek nem gyerek, tartja a mondás. De pusztán az elmélet kedvéért tételezzük fel, hogy a nem túl reprezentatív minta (1 fő életvitelszerűen, saját háztartásban nevelt gyermek) is alkalmas némi tapasztalat begyűjtésére. Ha pedig a pedagógusi múlt plusz pontért beszámítható, talán mégsem tűnik olyan elrugaszkodott ötletnek eme blog elindítása. Azért ne várjon senki világmegváltó gondolatokat, célom „mindössze” a kisgyerekekkel kapcsolatos tipikus vagy éppen váratlan élethelyzetek humoros(nak szánt) bemutatása az én szemüvegemen keresztül.
Az egész úgy indult, hogy a magam szórakoztatására elkezdtem leírni a témán belül engem leginkább foglalkoztató, belőlem egyre erősebben kikívánkozó gondolatokat. Régebben csak tanító néniként tekintettem a kicsikre, és bár már akkor is szerettem őket, bevallom, nem tűnt fel, mennyire szórakoztatóak tudnak lenni. Aztán megszületett a fiam, és attól fogva érthető módon megszaporodtak körülöttem a megörökítendő pillanatok. Tulajdonképpen neki köszönhető, hogy az egyre sokasodó élmények, aranyköpések, valamint az időnként felmerülő problémák végül blog formájában testet öltöttek, és – mint a visszajelzésekből kiderült – pozitív fogadtatásra találtak.
Bár az írás mindig közel állt hozzám és a munkám része is egyben, a blogot továbbra is hobbinak tekintem. Nem kívánok nagy babérokra törni, mégis megtisztelve érzem magam, hogy az Anya agymenéseit nevezték a Goldenblog idei versenyén (ismeretlenül is köszönöm annak, aki ezt megtette, és mindazoknak, akik szavaztak rám). Az elmúlt hetekben az esélytelenek nyugalmával, de kíváncsian követtem a fejleményeket, miközben versenytársaim révén sok országos ismertségű, több ezres nézettségű, az enyémnél jóval hosszabb ideje működő blogot ismerhettem meg.
Ha esetleg ez idő alatt én is felkeltettem néhány ember érdeklődését, már megérte. Remélem, hogy az anyaság szépségeit és árnyoldalait egyaránt sikerül úgy tálalnom, hogy az ide tévedt olvasók közül sokan magukra ismernek, jól szórakoznak, és alkalomadtán szívesen visszatérnek erre az oldalra. Továbbra is sok szeretettel és családias hangulattal várok mindenkit!
Anya
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.