Anya agymenései

A legtöbb gyerek életében eljön az a pillanat, mikor a bodobácsok céltalan hajkurászását, illetve a környezetében élő egyéb állatokkal kialakított felszínes kapcsolatokat megelégelve olthatatlan vágy ébred benne, hogy megállapodjon, vagyis egy állatka büszke tulajdonosa legyen, jelentsen ez bármit is. Némelyikük egy kistestvérrel is beéri, de ez többnyire csak átmeneti állapot, és pár év múlva egyesült erővel kezdenek kampányolni – jellemzően – egy kiskutyáért. Persze a gondos szülők előre tudják, micsoda felelősséggel (és macerával) jár mindez, fáj is a fejük, hogy lehetne a lehető legjobban kijönni a buliból. Mert hogy ugye nem árt, ha felelősséget tanul az a gyerek, és persze anyáék is szeretik az állatokat, de a kutyán kívül azért van még egy-két faj, ami szóba jöhet, figyelembe véve az adott feltételeket (lakáskörülmények, gyerekek életkora, család időbeosztása, büdzsé stb.). Ha tehát mindenki alaposan átgondolta a dolgot – és a gyerkőcök szájából századszor is elhangzott a szent fogadalom, mi szerint isten bizony ők fogják gondozni, takarítani kedvencüket, jó lesz a bizonyítvány, mindig megeszik a spenótot, és bármi egyébre hajlandóak életük végéig, csak teljesüljön leghőbb vágyuk –, akkor irány a kisállatkereskedés! Elsőre talán megteszi egy pár guppi is, aztán meglátjuk…

Nos, mint tudjuk, a halaknál nem állt meg a törzsfejlődés, így várható, hogy szépen lassan a családban is megjelennek az újabb igények. Mint például az alábbiak.

Hal – Előnyök: olcsó (leszámítva az akváriumot meg a hozzá tartozó sok kis biszbaszt), csendes, ártalmatlan, gondozása viszonylag egyszerű, kis helyigényű, nem kell levinni sétálni hóban-fagyban-sárban-esőben, minimális felfordulást okoz a lakásban (hacsak ki nem borul az akvárium, eláztatva a padlószőnyeget és az alsó szomszédot). Hátrányok: nem szőrös, nem lehet vele játszani.

Teknős – Egy fokkal bonyolultabb jószág, és már egy levegőt szív velünk, de még csend és nyugalom honol a lakásban. Viszont ez sem szőrös...

Papagáj – Továbbra sem gond a sétáltatás (kirepül ő magától is, ha nem vigyázol). Ugyanakkor hangos, mint a rosszseb, és szemetel. Egy szóval minden kisgyerekes anyuka (rém)álma.

Hörcsög – Végre valami szőrös! Kár, hogy nem lehet jóóóól megdögönyözni, vagy legalábbis nem sokáig… Sajnálatos módon a hörik várható élettartama az inzultusoktól függetlenül sem túl hosszú, így 2-3 évente garantáltan gyászba borul a család.

Macska – Szőrös is, játszik is, de a fene se tud sokszor kiigazodni rajta, és nem áll tőle távol némi pszichopata hajlam. Macskásnak születni kell.

Kutya – Előbb-utóbb úgyis ez a vége. Az evolúciót nem lehet megállítani.

Megjegyzés (a kóros humortalanságban és kioktatási kényszerben szenvedő embertársaink kedvéért, akik szerencsére még nem bukkantak fel errefelé, de sose lehet tudni): Tisztában vagyok vele, hogy a hörcsög nem egyenes ági leszármazottja a papagájnak, sőt a kutya sem rokona a macskának, hiába laknak sokszor egy fedél alatt, és próbálják a gazdik beléjük plántálni a testvéri szeretetet. Ezért az evolúcióelmélet megvitatását javaslom, halasszuk egy arra alkalmasabb időpontra. Köszönöm a megértést! :P