Egy nagyon hasznos kis könyvet szeretnék minden kedves érdeklődő figyelmébe ajánlani. Dr. László Zsuzsa Az örökmozgó gyerek című kiadványában praktikus tanácsokat ad a nehezen kezelhető, hiperaktív, figyelem- és tanulászavarral küzdő gyermekek szüleinek és a velük kapcsolatba kerülő pedagógusoknak. Számomra a könyv legnagyobb pozitívuma mégis az, hogy kifejezetten erre a tünetegyüttesre fókuszálva érdekes összefüggésekre világít rá. Egyértelműen kimondja, hogy az ilyen típusú gyerekek problémái nem nevelési vagy jellemhibára vezethetők vissza, ezáltal segít elfogadni és hatékonyabban kezelni a helyzetet.
Készítettem egy kis összefoglalót, a teljes tartalmat pedig a www.fimota.hu oldalon is meg lehet tekinteni.
Részletek a könyvből, illetve a weboldalról:
A FI-MO-TA szó a figyelemzavar – motoros nyugtalanság – tanulászavar rövidítése. A magyar szakirodalom sokféle elnevezéssel jelöli ezt a tünetcsoportot (hiperaktivitás, MCD, POS, HAHAS), ezért néha nehéz eldönteni, hogy a beszélgető felek vajon ugyanarról a tünetegyüttesről beszélnek-e. Én egy magyaros hangzású, érthető és szinte becéző szómozaikot találtam ki, ami fedi a tünetcsoportot, és nem bántó a gyerek számára. Nemzetközi rövidítése: ADHD, attention deficit hyperactivity disorder. E tünetegyüttes az iskoláskorú gyerekeknek legalább 3-5%-át érinti. Az enyhébb esetek figyelembe vételével 7-10%-ra becsülhető a fimota gyerekek száma.
A fimota gyerekek nem úgy viselkednek, mint az átlag gyerek, ezért a szülők a hagyományos gyereknevelési módszerekkel, ami a testvéreknél beválik, nem boldogulnak. Speciális ismeretekre van szükségük. Meg kell ismerniük és érteniük, hogyan működik a gyerekük, és meg kell tanulniuk azokat a módszereket, amivel segíteni tudják a gyereket. A fimotaság nem kinőhető, ezzel meg kell tanulni együtt élni, a gyereknek is, a családnak is.
Azok a gyerekek, akiket erőszakkal, büntetéssel megpróbáltak, megpróbálnak átformálni, folyamatosan negatív visszajelzésekkel bombázzák őket, előbb-utóbb csalódnak a felnőttekben, határozottan elutasítják őket és mindazt, amit képviselnek. Magukhoz hasonló társakat keresnek, ahol elfogadásra lelnek. A felnőttek számára pedig megmutatják, hogy „ha ilyennek gondoltok, akkor ilyen is vagyok".
Ezért fontos megtanulni a segítségnyújtás módját. A törődő családok fimota gyerekei, kortársaikhoz képest, kicsit késve ugyan, de beilleszkednek a társadalom rendjébe. Az azonban nem mindegy, hogy ezt mennyi baj, bánat, fájdalom és idő után teszik meg.
A fimota tüneteknek négy alapvető fajtája van:
– probléma a figyelem fenntartásával vagy koncentrálásával
– hirtelenség, szertelenség – gondolkodás nélküli cselekvés (impulzivitás)
– probléma a mozgás mennyiségével – a helyzethez képest túl sokat mozog
– a szabályokkal, utasításokkal szembeni ellenállás
A fimota gyereket segíti a megértő és hozzáértő családi és iskolai légkör. A fimota gyerek elsősorban nem is a tünetei, hanem a „beskatulyázás", a járulékos sérülések miatt kerül igazán hátrányos helyzetbe.
Miért nem játszanak vele szívesen a többiek?
Elsősorban a szertelensége (impulzivitása) miatt. A fimota gyerek az „itt és most"-ban él. Nem tud a sorára várni, nem gondolkodik, mielőtt beszél vagy cselekszik. Gyakran meglök másokat, berobbanásaival megzavarja a többiek játékát. Ha kitalál valamit, azt akarja, hogy azonnal úgy történjen minden, ahogy ő mondja. A gyerekek ellenállására túl gyorsan reagál, odacsap vagy valamit megrongál.
Meggondolatlanul beszél (a beszéd is motoros tevékenység), megsért másokat. Ha akadályoztatva van valamiben, akkor sír vagy dühöng. Hangsúlyozni szeretném, hogy a fimota gyerek nem agresszív. Nem akar bántani, de meggondolatlanul cselekszik, nem gondol a következményekre. Sokszor nem is érti, hogy a másik most miért haragszik rá, miért nem akar vele játszani.
Mindig ő akar a vezér lenni, mondják róla a többiek. Ez nincs egészen így. Nem feltétlenül az a célja, hogy irányítsa a többieket, csak nem tudja elviselni, ha nem történik azonnal az, ami éppen az eszébe jutott. Nehéz vele egyezkedni, kompromisszumot kötni. Emiatt, ha nem kap felnőtt segítséget, az iskolában a többi gyerek könnyen kiközösítheti.
Szerencsés esetben és kis segítséggel azonban valódi irányítóvá válhat 8-10 éves korára: kreatív, új és ötletes játékaihoz a többiek szívesen csatlakoznak.
Mit élhet át egy fimota gyerek?
Ki vannak szolgáltatva belső impulzusaiknak. Nem tudják kontrollálni önmagukat. Nem csak környezetük, de ők maguk sem tudják előre, hogy a következő pillanatban mit tesznek vagy mondanak.
A fimota gyerekek állandó bizonytalanságban és kiszolgáltatottságban élnek. Mivel a viselkedés és annak következménye között nem észlelnek kapcsolatot, nem tartják felelősnek magukat a cselekedeteikért.
Másokat hibáztatnak, nem értik a számonkérést, meglepődnek a visszautasításon. Erős szorongás alakulhat ki náluk, mert azt jól megtanulják, hogy bármit tesznek, abból valamiféle baj származik, sokszor ugyanis ez az egyetlen dolog, amit a környezet folyamatosan és következetesen visszajelez. Többnyire rossznak tartják önmagukat, nincs önbizalmuk.
Vágynak a szeretetre, mások elismerésére, de nem ismerik az ehhez vezető utat. Nyughatatlanságuk miatt gyakran szenvednek, rossz a közérzetük. Mivel figyelmüket nehezen irányítják, az ingerek elárasztják őket. Ingerlékenyek, hamar kimerülnek.
Környezetük jó szándéktól vezérelve, de folyamatosan bántja őket, veszekszik, büntet, számon kér. Soha nincs nyugtuk, mert semmit nem csinálnak az elvárt módon.
Mit élnek át a fimota gyerek szülei?
Állandó stresszben vannak. A gyerek próbára teszi az idegeiket, a szeretetüket, a házasságukat. A fimota gyerekről nem lehet tudomást nem venni, mindig jelen van. Percenként megszakítja a szülő munkáját, fölösleges kérdésekkel zaklat. Ha a szülő nem bírja tovább és elzavarja, akkor a radiátoron kezd dobolni, ha rászólnak, abbahagyja, de egy perc múlva már a macska farkát húzza. A legrosszabb az, amikor csendben van. Egyre jobban nő a szülő szorongása, végül a munkát abbahagyva még éppen meg tudja akadályozni, hogy a vadonatúj videót szétszerelje a gyerek.
A fimota szülők nem mernek a gyerekkel vendégségbe menni, mert tudják, hogy fölfordítaná a vendéglátók házát. Vendéget sem hívnak már, mert úgysem tudnának nyugodtan beszélgetni. Ily módon elkerülhető a mások tanácsainak meghallgatása is: „Miért nem fogjátok szigorúbban" vagy ellenkezőleg „Állandóan fegyelmezitek, az a baja" stb. A nagyszülők nem vállalják a gyereket, mert nem bírnak vele. Akkor sem jobb a helyzet, ha náluk jó a gyerek, mert akkor ők is a szülők nevelési hibáival magyarázzák a gyerek viselkedését. Így azután a szülők tele vannak bűntudattal.
Egy dologban azonban minden szakember egyetért: a fimota gyerek nem tehet állapotáról, tünetei nem rosszaság vagy akaratgyengeség miatt alakultak ki.
Célunk a gyermek önkontrolljának kialakítása, az önirányítottság növelése. Nagyon fontos, hogy a gyerek, a szülő és a pedagógus egyaránt tisztában legyen a problémával, mert csak ilyen módon kerülhető el a gyermek személyiségének károsodása.
Különleges bánásmódra nincs szükség. Mint minden gyereknek, a fimotáknak is figyelemre, szeretetre, megértésre, elfogadásra és áttekinthető játékszabályokra van szükségük. Különbséget csupán az jelent, hogy a fimota gyerek számára létkérdés az elfogadás és az átgondolt, megfontolt szülői magatartás.
Normális körülmények között például nem okoz különösebb bajt, ha a szülő kicsit indulatosabb, hamar elveszíti a türelmét és kiabálni kezd rosszalkodó gyerekével. A fimota gyerek azonban szinte mindig „rossz", ezért a szülő folytonos veszekedése, kiabálása vagy lelkizése a fimota gyereket nem állítja le, és a szülő terheit sem csökkenti.
A fimota gyerekre igazából csak a jutalmazással lehet hatni. Szülők gyakran mondják, hogy a gyerek nem igazán reagál a büntetésre. Így is van. A gyakori büntetések hatására ezek a gyerekek elsősorban azt tanulják meg, hogy ők mindig rosszat tesznek, a környezetük mindig bántja őket valamiért, mindig számon kér rajtuk valamit. Ők is rossznak tartják magukat, de megváltozni nem tudnak.
Folyamatos és pontos visszajelzést kell adni a magatartásáról, a teljesítményéről. Fogalmazzuk meg röviden a jót és a rosszat egyaránt. Sokat, nagyon sokat kell dicsérni, jutalmazni őket. Sok kísérlet bizonyítja, hogy a fimota gyerekek fogékonyabbak a jutalmazásra, mint társaik, nem lehet őket a jutalommal „elrontani". Az érem másik oldala, hogy a büntetésre kevésbé érzékenyek, mint az átlag gyerek.
Mennyit játsszunk a fimota gyerekkel?
Nagyon sokat. A fimota gyerekkel sok gond van, nem irányítható úgy, mint más gyerek. Ahhoz, hogy a szülő igazán el tudja fogadni a gyereket, mélyen meg kell ismernie és bensőséges kapcsolatba kell kerülnie vele. Akármilyen furcsa dolgot csinál is a gyerek, elítélni, címkézni nem szabad.
A legfontosabb talán, hogy hagyjuk futni, mászni, ugrani. Teremtsük meg ennek a feltételeit. Viszonylag kevés gond van vele, ha nagy területen mozoghat, bogarászhat, kevés szabályhoz kell alkalmazkodnia. De ilyenkor is fokozott figyelmet igényel, mert gyakran veszélyes dolgokat csinál. Lakásban, szűk területen, ahol a mozgásigényét csak a szabályok állandó megszegésével elégítheti ki, nagyon nehéz vele az élet.
A közös játék meghitté teszi a kapcsolatot és mélyíti a bizalmat szülő és gyerek között, ami a gyerek fejlődésének, rendeződésének alapvető feltétele.
Mi a pedagógiai munka alapja a fimota gyerekeknél?
A gyerek elfogadása. A pedagógus akkor tud a gyerekkel hatékonyan együttműködni, ha érti, hogy a figyelmetlenség, az impulzivitás, a motoros nyugtalanság biológiai eredetű, és a gyereknek segítségre van szüksége ahhoz, hogy kompenzálni tudja nehézségeit.
Az elfogadást demonstrálni is kell. Különösen akkor fontos ez, amikor a viselkedés negatív következményekkel jár. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ő büntetlenül zavarhatja az órát, hanem azt, hogy neki több külső segítségre van szüksége az adott szabályokhoz való alkalmazkodásban.
A fimota gyerek fejében nincs rend. Belső kontrollja gyenge. Fontos ezért számára, hogy jól szervezett környezet legyen körülötte, amelyben képes tájékozódni. A sorozatos ismétlődések segítségével a külső rend fokozatosan belsővé válik. Az adott cselekedet és a meghatározott következmény közötti kapcsolatot felismeri, majd megtanulja.
A szórakozott gyereket nem lehet a feledékenységből „kigyógyítani”. Büntetésekkel legfeljebb az önértékelését romboljuk. A cél inkább az, hogy a gyerekben tudatosodjon a problémája, és keressen megfelelő eszközöket ennek csökkentésére.
