Anya agymenései

Készült az ujgyerekruha.hu webáruház számára, 2014. július 30-án

Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem minden „első” esemény különösen fontos és izgalmas. Az első ember a Holdon. Az első működő számítógép. Az első gyerek születése. Az első lépések, első szavak… vagy az első lázcsillapító kúp behelyezése.

De most komolyan, kinek az agyszüleménye volt ez? Szinte még ki sem veszed a csomagolásból, az a csúszós kis vacak már a legelső érintésre olvadni kezd. A baba élő céltáblaként fekszik előtted, izeg-mozog, te pedig Forma-1-es kerékcserét megszégyenítő gyorsasággal próbálod betuszkolni abba a miniatűr popsijába a kúpot, amiből másodperceken belül már csak egy zsíros massza marad, a gyerek végbélnyílásán egyenletesen elkenődve. Ha jutott is belülre valami, az az inzultus által kiváltott ingernek köszönhetően sietve távozik, magyarul a gyerek könyékig lefossa a kezed (bocsánat a kifejezésért, de erre nincs jobb szó :). A kicsi, aki betegségéből kifolyólag amúgy sem volt jókedvében, addigra garantáltan bepöccen, és kapálózás közben – slussz poénként – minden elérhető helyet összemaszatol a végtermékkel.

A csecsemők ilyen téren amúgy is veszélyesek. Ha például egy kiadós szopizás után az öledbe ülteted, ne csodálkozz, ha hamarosan még neked kell magyarázkodnod a nadrágodon éktelenkedő, megfelelő stratégiai ponton elhelyezett, félreértelmezhetetlen színű és szagú plecsni miatt. Mert tudvalevő, hogy a kaki a legjobb pelenkán plusz két réteg textílián keresztül is képes utat törni magának, mint arra Jeff Goldblum oly bölcsen figyelmeztetett minket a Jurassic Park elején (tudom, azt az életre mondta, de hát ez is az élet része, nem?).

Mindezek után sokszor a kismamák szemére vetik, hogy nem öltöznek csinosan, úgymond elhanyagolják magukat. Pfff… Miért, egy autószerelő ingben, nyakkendőben jár dolgozni? Ki örül annak, ha a szép új felsőjét alig néhány óra leforgása alatt különböző testnedvek és ételmaradékok tarkítják? Csodamosószer legyen a talpán, amelytől a ruha nemcsak foltmentes, de garantáltan formatartó is marad, hiszen a kisbabák előszeretettel húzzák-nyúzzák, kotorásznak benne naphosszat cici után kutatva. Később az anyagon megjelenő pici lyukak már az első fogacskák kibújásáról árulkodnak, de első ránézésre a külső szemlélő inkább molylepke-invázióra fog gyanakodni.

A frizurára is hasonló sors vár. Ha nem hullik ki magától, vagy nem te tépkeded ki szálanként, akkor a gyerek teszi meg. Hiába fésülködsz napjában többször, a babának első dolga lesz belecsimpaszkodni a hajadba, úgyhogy egy idő után úgyis feladod.

Ez korántsem jelenti azt, hogy igénytelen vagy! Mivel vegyvédelmi öltözéket mégsem vehetsz magadra, szexis munkaruhát meg tudtommal még nem gyártanak kisgyerekes anyukáknak, így ezt a szerepet jobb híján a régi melegítőd és „játszós” pólóid töltik be. Ha sétálni vagy vendégségbe mentek, talán megkockáztatsz egy farmert, de a nejlonharisnyát és egyéb kényes holmit elfelejtheted egy jó időre, beleértve az ékszereidet is, mert a csöppség mindent kapaszkodónak használ, amit rajtad talál. A minimál stílus jegyében telnek hát napjaid, miközben a külvilág nem is sejti, hogy a négy fal között hónapok óta sóvárogva nézegeted (és titokban időnként fel is próbálod) a szekrényedben sorakozó tetszetős darabokat, és a végképp kihasználatlanul árválkodó alkalmi rucik láttán legszívesebben még bevásárolni is kisestélyiben mennél, annyira ki vagy éhezve csinosabbik énedre. Ne keseredj el, eljön még a te időd! Addig is ébresztő, Hamupipőke, vár a házimunka!